Előszó
Sokáig nehezen viseltem a kritikákat, nem tudtam kezelni a kritikát. Korábban eléggé sértődős voltam, és hosszú időn keresztül idegesített, ha megjegyzéseket tettek rám. A meditációnak köszönhetően megtanultam produktív módon kezelni a kritikákat. Az alábbiakban megosztom néhány meglátásomat, amelyek remélhetőleg hasznosak lesznek számodra.
Az ok, amiért érzékenyek vagyunk a kritikákra
Minden ember az elméjében kisebbségi komplexussal születik. Ez a kisebbrendűségi érzés azt sugallja, hogy nem vagyunk elég jók és méltók a szeretetre. Szégyelljük ezeket az érzéseket, és próbáljuk elrejteni azokat nemcsak mások, hanem még magunk elől is. Mivel igyekszünk elnyomni, érzékenyek vagyunk mindenre, ami előidézheti ezeket az érzéseket, így például a kritizálásra is. Minél erősebb a kisebbségi érzés, annál jobban bánt, ha kritizálnak.
Mindenkinek van kisebbrendűségi komplexusa, de a tudatosság szintje szerint nagyjából két csoportra oszthatjuk az embereket.
? Az egyik csoportban azok vannak, akik jobbára nincsenek tudatában a kisebbségi érzésüknek. Azért nem látják azt, mert vastagon eltakarja a büszkeségük. A büszkeség miatt ezek az emberek nem nagyon ismerik be, hogy érzékenyek a kritikára, pedig azok. Ha egy ilyen személyt kritika ér, valószínűleg elutasítja azt, mint valami teljes képtelenséget. Attól függően, hogy a kritika mennyire éri az egoját, lehet, hogy csak vállat von, de az is lehet, hogy bosszút akar állni a sérelemért. Az ilyen emberek általában érzéketlenek mások iránt, és nehezen látják a dolgokat mások szemszögéből.
? A másik csoportban azok vannak, akik tudatában vannak a kisebbségi érzésüknek, és igyekeznek azt palástolni. Különbözőképpen tehetik ezt meg, például megpróbálnak kedvesek, nagyvonalúak, jófejek vagy erősek lenni. Ugyanakkor belül tudják, hogy sebezhetők, és ha a kritika áttöri a védőfalakat, amelyeket felépítettek, lesújtva érzik magukat. Amikor ilyen történik, előfordul, hogy elszégyellik magukat, szomorúak lesznek, és nehezen lépnek tovább.
Az első csoportba tartozó emberekkel nem sokat lehet tenni. Mentálisan nem képesek megváltozni, legalábbis egyelőre még nem. Idő kell nekik, hogy érettebbek legyenek. A második csoportba tartozó emberek helyzete viszont sokkal kedvezőbb. Képesek valóban megváltozni és felnőni, ahogyan azt manapság kezdi tenni az emberiség.
A józan gondolkodás jelentősége – kezelni a kritikát
Azért viseljük nehezen a kritikát, mert nem fogadjuk el a kisebbségi érzésünket, és így nem hagyjuk azt eltűnni sem. Ehelyett megpróbáljuk leplezni, és védekezően vagy épp agresszívan viselkedünk az olyan helyzetekben, amelyekről úgy gondoljuk, hogy leleplezhetik ezt az érzésünket.
Ezért fáj annyira, amikor felpiszkálják a kisebbrendűségi érzésünket. Ilyen helyzetekben elménk felpörög, és könnyen azt hisszük, hogy valami nagyon rossz és nem kívánatos dolog történt, amit el kellett volna kerülni. Mivel folyamatosan védekezünk, hajlamosak vagyunk olyan gondolkodásmódot kialakítani, amelyik az életre egy ellenséges közegként tekint. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy le kell győznünk, távol kell maradnunk, vagy túl kell élnünk az életet (milyen ironikusan hangzik ez!). Ha nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat, mi sem változunk, és a helyzetünk nem fog javulni.
Amit tennünk kell az az, hogy lecseréljük a negatív gondolkodásmódunkat egy pozitívra, amely magában foglalja az emberi lét kellemetlenségeit is, mint például a kritikákkal történő szembenézést.
A józan gondolkodás valahogy így hangzik: az élet nem akar küzdeni velünk. Nem kell védekeznünk az élet ellen. Az élet inkább egy jótékony erő, amely különböző körülményeken, embereken és kihívásokon keresztül segít fejlődnünk. Minden okkal történik, minden ember okkal van ott ahol, és minden tökéletes. Minden pillanat esély arra, hogy fejlődjünk, és végül megvalósítsuk a valódi (magasabbrendű) énünket.
Önreflexió
Az efféle gondolkodás kezdetnek jó, mert megnyitja az utat a szükséges önflexióhoz.
Tegyük fel, hogy éppen kritizáltak, amitől rosszul érzed magad. Rágódsz ezen, bántva érzed magad, és nem tudsz túllépni. Fájdalom és szenvedés van benned. ?Miért mondta ez az ember nekem ezt? K*rvára igazságtalan! A francba vele!? Ilyenkor emlékezz, hogy minden okkal történik, és ez egy esély arra, hogy fejlődjél.
Itt az idő elmélyedni. Ülj le csendben, hunyd be a szemed, és nézd vissza a jelenetet mint egy filmet. Figyeld meg, hogy éreztél magad és a másik ember iránt. Gondolkodj el azon, hogy ez miért nehéz. Bár a körülmények különfélék lehetnek, rá fogsz jönni, hogy a szenvedésed oka lényegében az, hogy a büszkeséged sérült. Amikor erre rájössz, nagy előrelépést teszel! Máris bölcsebb vagy, mint előtte. A kritika elősegítette a fejlődésed.
Ez egyfajta meditáció, amellyel kezdünk rájönni a saját belső büszkeségünkre, és hagyjuk azt elmenni. Ahogy hagyjuk elmenni a büszkeséget, a kisebbrendűségi érzésünk is eltűnik. Az elmélkedés így elvezet az önmegismeréshez és a tudatosság egy magasabb állapotához. Ahogy hagyjuk elmenni a büszkeséget és kisebbrendűséget, bölcsebbé és szerényebbé válunk, és nyitottabbak leszünk az új szempontokra.
Mindenkit bíztatok, hogy keressen egy meditációs központot, ahol segítenek az önvizsgálatban, valamint a büszkeség és kisebbrendűségi érzés eltüntetésében.
Miért olyan nehéz túllépnünk a kritikán?
Általában azért szeretnénk túllépni a kritikákon, hogy jobb legyen saját magunknak. Tulajdonképpen azt akarjuk, hogy igazunk legyen, és mi legyünk a ?jófiú?. Nem akarjuk igazán megváltoztatni magunkat; meg akarjuk tartani a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ez viszont nem lehetséges. Meg fogunk rendülni. A körülmények és az emberek elkerülhetetlenül megrendítenek minket. Ezt nem tudjuk elkerülni, de nem is kell. Emlékezz csak: az élet egy olyan jótékony erő, amely az igazi önmagunk felé vezet minket minden eszközzel.
Fontos megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy hagynunk kellene magunkat megaláztatni. Ha valaki folyamatosan bánt minket, akkor meg kell tanulnunk, hogyan mondjuk nemet és hol húzzuk meg a határvonalakat. Ha szekálnak vagy méltatlanul kritizálnak minket, magunkba kell néznünk, és meg kell látnunk, hogy ez miért történik. Talán azért, mert a szelídségünkkel próbáljuk elkerülni a konfliktust, vagy mert a ?rendes jófiú? szerepében igyekszünk tetszelegni, miközben elrejtjük a forrongó gyűlöletünket, vagy éppen azért, mert áldozatelménk van, és titokban a világot hibáztatjuk, de az is lehet, hogy azt gondoljuk, mi tudjuk jobban, és nem vagyunk képesek meghallgatni másokat. Mindig van mit tanulnunk, ami mindig egy hálás dolog, bár néha fájdalmas.
Néhány szó a jogos és nem jogos kritikákról
Hogy a kritika jogos-e vagy sem, az nem számít az egyéni fejlődésünk szempontjából. Mindenféle kritika jó, ha helyesen nézzük. Például, ha a kritika igazságtalan, akkor láthatod az elmét, amely megsértődik és dühös emiatt, és eltudod engedni ezt a hibáztatást. Ha pedig indokolt a kritika, akkor önmagadba nézve tudatosíthatod az önző viselkedésed, amely a kritikához vezetett. Mindkét helyzetben bölcsebb lettél, és előre haladtál a valódi éned megvalósítása felé.
A kritikán történő túllépés valódi értelme
Majd akkor fog eltűnni a kritika, amely nehézséget okoz nekünk, amikor megtanuljuk a leckét, és magunkba nézve feladjuk a büszkeségünket és kisebbrendűségünket. Onnantól kezdve a kritika már nem lesz bántó. Igazából nem is nagyon fog jönni, mert már nem lesz kapaszkodó a karmánkhoz.
Az élet megy tovább, és ahogy fejlődünk, ideje szembenéznünk azokkal a körülményekkel, amelyek valóban kihívást jelentenek, és segítenek meglátnunk a bennünk maradt büszkeséget és kisebbrendűséget. Most már ugyanakkor megértve az élet működését képesek leszünk hálásan fogadni mindent, ami történik, és tanulunk is belőle. Ez a valódi értelme a kritikának és az élet egyéb nehézségeinek.
Írta: Michael Lindqvist
Köszönöm, hogy elolvastad ezt! Kérlek, nézd meg az alábbi videót is!
Jelentkezz egyéni próbameditációra itt.
