Meditációval a múlt elengedéséért és a lelki békéért
Régen állandóan a múltbeli hibáimon rágódtam. Fájdalmas volt, és rengeteg energiámat felemésztette. A meditációnak köszönhetően azonban sikerült túllépnem ezen a nehézségen, és teljesen leszoktam a rágódásról. Ebben a bejegyzésben megosztom, mit tapasztaltam eddig a meditációs utam során – remélem, neked is hasznos lesz.
Mik is valójában a hibák?
Úgy működünk, mint egy fényképezőgép. Öt érzékszervünkkel „képeket készítünk” a világról, és elraktározzuk őket az elménkben. Ezekhez a képekhez az adott pillanat érzelmi állapotát is hozzácsatoljuk. Ez folyamatosan történik – még most is. Amit tapasztalunk, az a világ szubjektív képe bennünk, és gondolataink, érzéseink is ezen a képen belül léteznek.
Gondolj vissza egy boldog pillanatra az életedben. Talán látod is magad előtt, hogy hol voltál, kikkel voltál együtt, stb. Már önmagában az esemény felidézése is képes előidézni benned ugyanazt az örömteli érzést. Ennek oka, hogy az érzés „be van zárva” a képbe. Ugyanez igaz a fájdalmas emlékekre is – ha felidézed őket, újra átélheted a fájdalmat, szomorúságot.
Ezért a hibák valójában nem mások, mint olyan történetek, amelyekhez negatív gondolatok és érzelmek kapcsolódnak. Olyanok, mint a „hibák” feliratú videók az elménkben. Ha így tekintünk a hibákra, világossá válik, hogy ezek nem léteznek a jelenben – vagyis nem valósak. Még ha logikusan értjük is ezt, a legtöbb ember számára mégis nehéz túllépni a múlt hibáin.
Kötődések
Azért olyan nehéz elengedni a hibákat, mert az elménk „ragadós”: hajlamos hozzátapadni a világban készített képekhez. Ezek a kötődéseink. A „ragadósság” mértéke emberenként eltérő, de nagyon gyakran az alacsony önértékelés (kisebbrendűségi komplexus) az, ami miatt olyan erősen kötődünk ezekhez a negatív képekhez. Minél kevesebbnek érezzük magunkat, annál jobban kapaszkodik az elménk azokba a képekbe, amelyek ezt az érzést igazolják – például a múlt hibáiba. Ez a kötődés okozza a rágódást és az előrelépés nehézségét.
Fel kell ismernünk, hogy az elménk valójában szereti ezeket a kötődéseket. Még ha azt is mondjuk, utáljuk a hibákon való rágódást, az elménk számára ez kényelmes elfoglaltság. Az ilyen képek ismerősek, biztonságot adnak, és jól illeszkednek az önértékelési problémáinkhoz – ezért az elme szívesebben időzik ezeknél, mintsem elengedné őket.
Az elme felszabadításának fontossága
A meditáció révén rájöttem, hogy életcélunkká kell tenni elménk felszabadítását. Ha ezt megtesszük, örömteli élet vár ránk, ahol nem a múltban élünk, hanem mindig a jelen pillanatban.
Mielőtt meditálni kezdtem, az olyan kijelentéseket, mint „éld meg a jelent”, „szabadítsd fel az elméd”, vagy „légy valóban boldog”, csak közhelyeknek tartottam, amiknek nincs igazi jelentése. Nem hittem, hogy elérhető az a tudatossági szint, ahol ezek valóban megtörténhetnek.
Minél többet meditáltam, annál inkább megértettem, hogy ez lehetséges. A meditáció visszavisz bennünket a valósághoz, az igazsághoz. Amikor kiürítjük az elménket, meglátjuk, hogy minden a világban a valóság – szemben az elme világával, amely szubjektív. Ha az elménk eggyé válik a valósággal, látjuk azt olyannak, amilyen. Nem tele van múltbéli gondolatokkal – egyszerűen csak van. Itt és most.
Valódi élet – áramlásban
A valódi élet az áramlás állapota. Tesszük, amit tennünk kell, és az eredmények természetesen következnek. Ez egy alapelv. A valódi élet magasabb szintű, mint egy olyan élet, amely tele van a múlt hibáin való töprengéssel. Tartozunk magunknak annyival, hogy kiszabaduljunk az elme világából – csak ekkor vagyunk képesek meglátni az élet valódi értelmét és szépségét.
Hogyan szabadítsuk fel az elménket?
Az egyetlen út az igazi, hiteles önmagunk felé az, ha megszabadulunk az elménkben lévő „videófelvételektől” – vagyis a múlt eseményeinek képeitől, és az ezekhez kapcsolódó gondolatoktól, érzésektől. Ehhez olyan meditációra van szükség, amely ezt lehetővé teszi.
A meditációnak két fő eleme van: az önvizsgálat és az elengedés. Ha befelé tekintünk, tudatára ébredünk annak, mi van az elménkben: történetek, koncepciók, gondolati minták. Ezek a korlátok akadályozzák meg, hogy eggyé váljunk az igazsággal, a valósággal. Ha elengedjük őket, az elménk fokozatosan visszatér az igazsághoz – az elme eredeti formájához.
Hogyan hagyjunk fel a hibákon való rágódással?
Első lépésként engedd meg magadnak, hogy nyugodtan szembenézz a múlt hibáival, anélkül hogy elnyomnád vagy tagadnád őket. Ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed, és nézz befelé. Lásd azokat az alkalmakat, amikor hibáztál; hagyd, hogy a képek lejátszódjanak az elmédben. Valószínű, hogy ez kényelmetlen érzéseket vált ki: szorongást, megbánást, önutálatot. Ez jó jel – azt mutatja, hogy a kisebbrendűségi komplexushoz és az egóhoz való kötődések felszínre kerültek. Hagyd, hogy ezek a képek és érzések megjelenjenek, és hagyd, hogy el is múljanak. Ne állj ellen, csak figyelj és engedd el őket.
Ha így teszel, a kötődések elkezdenek feloldódni. Egy idő után már nem fog fájni visszagondolni ezekre a hibákra, és fokozatosan elveszítik jelentőségüket. Ez az első lépés a belső szabadság felé.
Ahogy korábban említettem, aki nem tud szabadulni a múlt hibáitól, az valószínűleg mély kisebbrendűségi érzésekkel küzd. Ezért fontos, hogy azokra a pillanatokra is visszatekintsünk, amikor úgy éreztük, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetők, nem fogadnak el bennünket. Ezek a pillanatok is képként raktározódnak el az elménkben. Hagyd, hogy előjöjjenek, és engedd el őket. Így kezdjük kitakarítani azokat a komplexusokat, amelyek miatt rágódunk a hibáinkon.
A teljes belső szabadság eléréséhez mély, alapos meditációra van szükség. Idő és türelem kell hozzá. Javaslom, hogy kezdj el meditálni a Budapest Meditáció központban (vagy bármelyik világszerte működő, 350 társszervezetük egyikében) – ott segítenek elindulni ezen az úton, egyszerű és rendszerezett módszerrel.
Egy tudatállapot, ahol nem lehet a múltban időzni
Amikor az elme megtisztul, már nem is lehet többé a hibákon rágódni, mert ráébredünk, hogy a múlt nem létezik. Teljesen a jelenben élünk – a valóságban – és ez a legjobb módja annak, hogy „abbahagyjuk” a múltbéli gondolatokat.
Ez nem jelenti azt, hogy elveszítjük az emlékeinket. Csupán annyit, hogy a hibák és megpróbáltatások tapasztalattá alakulnak. Már nem fájdalmat okoznak, hanem képességekké és erősségekké válnak, amelyek által a valódi elme bölcsessége megnyilvánulhat.
Manapság mindig azt ajánlom az embereknek: meditáljanak. Ez az egyetemes megoldás. Legyen bármilyen kicsi vagy nagy a problémád, a meditáció segít – mert visszavisz az eredetedhez: a bölcsességhez és az igazsághoz.
Írta: Michael
Forrás: https://www.meditationsbloggen.se/en/post/how-to-stop-ruminating-on-mistakes
