Emberi önzés
Az ember vajon természeténél fogva önzőnek született? Ezt a kérdést már bizonyára mindenki feltette, aki valaha is párkapcsolati problémákkal küzdött, esetleg az önzése miatt tett tönkre egy kapcsolatot. Az emberi önzés oka az én-központú elme, amely mindent csak a saját perspektívájából szemlél. Az ember ugyanis csak azt látja meg másokban, amit meg akar látni, és csak azt hiszi el róluk, amit el akar hinni. Az ember felettébb énközpontú, ami önzésnek tűnik.
Most egy pillanatra nézzünk fel az égre! A Föld forog a tengelye körül, a felhők úsznak az égen? Vajon az ember az egyetlen, aki a saját szemszögéből gondolkodik? Tegyük fel, hogy több tízezer ember meghal egy árvíz miatt. A természet szemszögéből ez csupán egy történés, az univerzum folyamatának része. Emberi nézőpontból azonban, az emberek azt mondják, az univerzum büntet minket, embereket, mert valami rosszat tettünk. Gondoljuk ezt át egy pillanatig! Nem tűnik úgy, hogy ez is csupán egy emberi nézőpont?
Az emberre jellemző, hogy általában csak a saját szempontjából gondolkodik. Egy kapcsolatban sem érthetjük meg a másik felet, ha csak a saját nézőpontunkból tekintünk a dolgokra. Az ember a saját szemszögéből nézve könnyen von le következtetéseket, hogy szerinte mi a jó, helyes, rossz vagy helytelen. Ha valamit helytelenítünk, azért csak a mi énközpontúságunkat okolhatjuk. Ugyanígy nem mondhatjuk mindenre, amit ismerünk, hogy mindenképpen helyes vagy jó. Számtalanszor előfordult, hogy a tudományos elméletekről végül kiderült, hogy nem is igazak. Egyetlen általunk jelenleg ismert vagy múltbéli dologról sem mondhatunk ítéletet, hiszen minden, amit látunk vagy gondolunk, csupán az énközpontú perspektívánkból ered.
?Agykutatók megállapították, hogy az emberi agy egyszerűen becsapja önmagát, mert olyan módon dolgozza fel az érzékelt dolgokat, hogy azok nem valóságosak. A megtörtént dolgokra senki sem emlékszik pontosan. Mindenki a maga egyedi módján adja vissza a történteket.? (Sung Rim Moon, Conscious)
Elfogadás
Amint elfogadtam ennek tényét, a dolgok új megvilágításba kerültek. Alázatosabbá váltam, mert amint valaki megcáfolta a véleményemet, viták helyett egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy ezt a dolgot helyesen gondolom?
Ha így kommunikálunk másokkal, rengeteg konfliktust megspórolhatunk, hiszen a legtöbb vita abból az elgondolásból ered, hogy nekem van igazam, neked meg nincs! Ehhez hasonlóan, ha valamit jó szándékkal teszünk másokért, az is lehet önző tett, hiszen a lényeg az, hogy azt is csupán a saját nézőpontunkból tesszük.
Ha önvizsgálatot tartasz és visszanézed a tetteid, rájössz, hogy mennyire énközpontúan érzékelted a dolgokat. Ettől azonban még ne veszítsd el az önmagadba vetett hited. Ha eldobjuk az énközpontú látásmódot, akkor a világot szélesebb szemszögből, helyes módon láthatjuk, mely által a saját, valódi énközpontunk is erősödik.
Önzés felismerése
Én mindezt a meditáció során tanultam meg, hiszen csak ekkor döbbentem rá, mennyire énközpontú és önző voltam. Amint felismertem és megszabadultam az énközpontú elmémtől, a látásmódom fokozatosan kiszélesedett. Ahogy növekedett a tudatosságom, a makacsságom, önző látásmódom pedig egyre csökkent, úgy váltak egyre rugalmasabbá a kapcsolataim és a stressz is hihetetlen módon lecsökkent az életemben.
Most már azt gondolom, hogy minél jobban sikerül megszabadulnunk az énközpontú gondolkodástól, a világ annál békésebbé válik körülöttünk. Mindig is kedveltem a történelmet és az antropológiát. Az emberiség minden megnyilvánulása az énközpontúságból eredt. Az ?énközpontú? ellentéte pedig a ?világközpontú?. Remélem, hogy egyszer eljön az a világkorszak, amikor az emberek egymásért fognak élni. Legyünk egymással őszintén kedvesek, önzés nélkül, hogy a világ mihamarabb jobbá, élhetőbbé válhasson!
Írta: Mago Kim
Jelentkezz próbameditációra itt.
