meditáció hungary logó

Miért fontos utazni?

leveles elválasztó

Miért fontos utazni?

Írta: Mago Kim

Az utazás nagyon értékes és kiváló mód arra, hogy megtaláld önmagadat.  Személyes tapasztalataim alapján rengeteg belső növekedést értem el az utazások révén.  Amikor a világ számos pontjára utaztam, rájöttem, hogy az utazás olyan, mint a meditáció.  A meditáció eltávolít a mindennapi rutintól, hogy jobban lásd önmagadat, és az utazás is ilyen, ahogyan más környezetbe sodor.

 Amikor fiatal voltam, az én bálványom Indiana Jones volt.  Szóval régész akartam lenni.  Pontosabb lenne azt mondani, hogy az volt az illúzióm, hogy olyan klassz vagyok, mint Indiana Jones, és én is ősi leletekre lelhetek.  Lányként, aki csak szerette volna körbeutazni a világot és kalandokat keresni, a bakancslistámra írtam, hogy  ‘Látni a Piramisokat’.  És amikor felnőttem, nagy elvárásokkal indultam Egyiptomba.

 A piramisokat  látva azonban nagy csalódást éreztem.  Ez csak egy szikla és egy szédítő turisztikai célpont volt, ahol tevefalkák és huncut, idegesítő kereskedők voltak.  Rájöttem, hogy azok a dolgok, amik a fejemben voltak, nem más, mint fantázia, teljesen különböznek a valóságtól.  Abban a pillanatban, amikor kiábrándultam ezekből a fantáziákból, minden jövőbeli tervem összeomlott.  Nem tudtam, mit csináljak még Egyiptomban.

Néhány ember, akivel Kairóban találkoztam, meggyőzött, hogy induljak sivatagi túrára.  Spontán döntés volt ez, amely új útra terelt.  Azok a napok, amikor a végtelen sivatagban bolyongtam, fordulópontok voltak az életemben.

 Terepjáróval a végtelen sivatagon keresztül, ismeretlen célokig.

 Fürdőzés közben figyeltem az oázis égboltján ömlő csillagokat, takarókból készült ponyvák mögött aludtam, nehéz napjaim voltak egy gyomorrontás miatt, sok napot töltöttem a civilizációtól elszakítva.

 Éreztem, hogy elmém felébred és egyre élesebbé válik.  Minden körülöttem értelmesebbnek tűnt.  Az éjszaka közepén is voltak olyan emberek, akik megálltak, kiszálltak az autójukból és meghajoltak Allah földje felé.

 Rájuk nézve gondolkodni kezdtem, mi az Isten.

 Istenük abban az irányban van, amerre meghajolnak és imádkoznak?  Mi a különbség az Isten között, akihez gyermekkoromban mindig imádkoztam az egyházban, és az ő Allah-juk között?  Mi a különbség az én meggyőződésem és az övék között?

 Reggel a sivatagban a nap tüzesen kelt fel, mintha az egész világot megégetné, és a hold és számtalan csillag éjszaka dermesztő fénnyel töltötte meg az univerzumot.  A szél süvített a fülembe, és  homokszemeket vágott az arcomba.  Ezek miatt a tapasztalatok miatt végtelenül kicsinek és kopottnak éreztem magamat.

 Ki vagyok én?

 Ez volt az első alkalom, hogy komolyan feltettem magamnak ezt a kérdést.  Ha van Isten, akkor értelme kell legyen annak, hogy Isten  engem erre a világra teremtett.

 De azt sem tudtam, ki vagyok.  Most visszatekintve úgy tűnik, hogy ennek megkérdőjelezése az elsődleges kiindulópont a „meditációhoz”.

 És azt gondolom, hogy ez az utazás meditációszerű hatással volt rám, hogy megtaláljam a választ ezekre a kérdésekre.

 Utazáskor ki kellett törnöm a komfortzónából, amelyben addig éltem, de most szembe kellett néznem önmagammal.  Elkezdtem hallgatni a belső hangomat azokról a dolgokról, amiről nem tudtam, és azokról a dolgokról, amelyeket szerettem volna tudni.  Ezen gondolkodási folyamaton keresztül láttam magam, és végre változni tudtam.

 A meditáció olyan, mint az utazás, mivel ez egy utazás az eredeti énem megtalálásához.  Az út vége nem alapvető, de maga az út igen.  A fejlődésemhez elengedhetetlen volt, hogy megismerjem magamat és a világot, és azt, hogyan tudok beleilleszkedni.

 Az igazi én megtalálásához el kellett dobnom a hamis énemet.  Olyan sok dolog járt a fejemben, ami mind csak fantázia. A képek az elmémben illúziók voltak, és felszínessé tették az emberi kapcsolataimat és általában az életemet.  Ezeket a fantázia héjakat egyesével levetni, akárcsak séta közben, egyik lépés jön a másik után.  Ez a meditáció szépsége.  Olyan, mint utazni, de nem a világ körül, hanem magadban felfedezni az Igaz Éned nagyszerűségét.

 Tehát az út, hogy megtaláljam magam, a sivatagban kezdődött, és még mindig tart.

 Olyan érzés, hogy fokozatosan választ kapok a “Ki vagyok én?” kérdésemre.

 De a valódi Én-t pusztán megtalálni nem a vég.  Azt is meg kell tanulnom, hogyan éljek úgy, mint Igazi.  Ez lesz a következő kalandom.  Ha az életet utazásnak tekinted, semmi sem értelmetlen.

 Írás közben rájövök néhány dologra, amelyek mind az utazást, mind a meditációt élvezetesebbé tehetik.

 1. Minél kevesebbet cipelsz, annál jobb.

 2. Ne nézz vissza a múltba.

 3. Minél több a váratlan, annál szórakoztatóbb.

 4. A lényeg a nyitott elme.

 Ha az életet utazásnak gondolom, azt hiszem, hogy ezeket a felismeréseket jól lehet alkalmazni az életre.  Próbálj meg nem birtokolni, ne hagyj hátra megbánást, ne vesztegesd az időt tervek készítésével, élj hálás és nyitott elmével a világ előtt a jelenben.

 Ha tudni akarod, hogyan élj hálával, akkor nézd meg az alábbi videót!

Hasonló cikkek

Iratkozz fel!

Próbameditáció