meditáció hungary logó

Mi a különbség az elemzés és a túlgondolás között?

leveles elválasztó
túlgondolás

Írta: Jung Myoung

Szerettem gondolkodni. Mint sok más gyerek, én is olyan kislány voltam, aki kíváncsi volt a világra. Emiatt, olyan gyerek voltam, aki fáradhatatlanul kérdésekkel bombázta a körülötte lévő embereket. Elkezdtem papírra vetni őket, majd az írás lett a hobbym, ami odáig vezetett, hogy később íróként kezdtem el dolgozni egy műsorszóró állomáson Dél-Koreában.

A bölcsészettudományi részlegen voltam, és az volt a feladatom, hogy vizualizáljam az eseményeket és azokat közvetítsem. Megismerni a világot és megosztani azt az emberekkel nagyon kifizetődő és szórakoztató volt, de ugyanakkor nagy frusztrációt okozott az, hogy soha nem tudhattam az Igazat. Bármennyire is néztem végig alaposan a cikkeket, vagy készítettem el kifogástalanul az interjúkat, nem lehetett tudni, hogy az eset Igaz-e vagy sem. 

C:UsersorsiDownloadspexels-cottonbro-5789949.jpg

Mint egy szerepjátékban, ahol egy fiatal lány eljátssza az anyuka szerepet, de nem tud igazi anya lenni, csak úgy tenni. Minden, amit tehettem, hogy elismertem ezt az üres érzést, ami az igazság ismeretének hiányával járt.

Elkezdtem meditációs órákra járni. Ahogy újra és újra visszanéztem elejétől a végéig az életemet, minden alkalommal új oldalamat tudtam látni. És minél többet meditáltam, annál alázatosabb lettem és szégyelltem is magam.

Szégyelltem magam, hogyan ítélkeztem a világot, a saját szűk és rövidlátó nézőpontomból. Tisztán hiba volt azt gondolni, hogy rendben van ítélkeznem akkor mások felett, ha ezt óvatosan és átgondolva teszem. Akárhogy is, az tény, hogy senki nem tud a világ szemszögéből látni.

Rájöttem, hogy mi az, ami hiányzott, az én nélküliség. Az embernek nem tud elég széles nézőpontja lenni, olyan széles, mint maga a világ. Például mikor egy kislány, aki eljátssza az anyuka szerepet, nem tudja milyen anyukának lenni, csak úgy tesz. Ha egyszer tényleg anyuka lesz, akkor fogja tudni, milyen az. Ugyanígy, ha nem létezik az én, akkor tényleg csak maga a Világ marad. Úgy döntöttem, három hónapra szabadságra megyek, és csak a meditációnak szentelem magam, hogy felszámoljam minden gondolatomat.

S most, mint aki már 19 éve meditál, szeretnék választ adni a kérdéseidre, amik felmerülhettek benned.

K: Gondolkodni rossz?
V: Gondolkodni természetes, mert az ember eredete az az igazi tudatosság. De az embernek az elméjében maradni nem helyes, mert saját nézőpontjához ragaszkodik.

K: Hogyan lehet megkülönböztetni a valódi tudatot és az én nézőpontját?
V: Az igazi tudat igaz, mert elfogulatlan, tisztességes és önzetlen, de az én perspektívája szubjektív, és nem láthatja rögtön az Igazságot.

K: Miért létezik az ember nézőpontja?
V: Az ?én? létezésének vágyából fakad. 

A legnagyobb kihívás számomra a meditációban, a gondolataim eltüntetésében az az elképzelés volt, hogy nekem igazam van. Megítélnem bármit is ennek a 20-30 évnek a tapasztalatából, amit éltem eddig, összehasonlítva az örök világgal? Miért ragaszkodom annyira ahhoz, hogy amit gondolok, az helyes?  Az én nézőpontomból megítélni a múlt eseményeit, hogy azok boldog pillanatok voltak vagy sem, értékelni embereket, hogy rendben volt az illető vagy sem, bármit besorolni, hogy az jó vagy rossz és igyekezni a jóból kapni. Szóval a meditáció leginkább egy harc volt az elképzeléseim ellen.

Bármikor is ezek a szilárd elképzeléseim és előítéleteim megtörtek, egyik a másik után, képessé váltam messzebbre látni, objektívnek lenni és rugalmasnak, és az egésznek a nézőpontjából gondolkodni. Ha a rengeteg gondolat nem tesz téged és környezetedet boldoggá, csak fáradt vagy tőlük, szívből ajánlom, hogy állítsd helyre elmédet meditációval.

Az igazi tudatosság gyökere mindenkit az igazi szeretet útjára vezet, de az egyén makacs perspektívája önző, hiszen az az ő egyéni normája. Így nem is lehet helyes. 

K: Hogyan tudja valaki, hogy ez az igazi tudatosság vagy a saját nézőpontja?

V: Ha valaki a meditációval eldobja saját nézőpontját, csak az igazi tudatosság marad, és mivel ez igazi, tudja mi igazi és mi nem az. 

Örülni szeretnék győzelmednek az önképed elleni küzdelemben. És biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!

Hasonló cikkek

kisebbrendűség

Elég jó vagyok?

Rendben van-e… Rendben van-e, hogy mindig úgy érzem, mintha valahol lennem kéne, és valamit tennem kéne? Ezáltal arra ösztökélem magam, hogy jobban, gyorsabban, tökéletesebben és

Tovább olvasom »

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Próbameditáció