Régebben sokszor voltam fáradt, mert mindig meg akartam felelni az embereknek, tetszeni akartam nekik. Próbáltam kitalálni, hogy kinek mi tetszik, és próbáltam aszerint viselkedni. Ez nagyon fárasztó volt. A nap végén már nem akartam találkozni senkivel. Hogy ne kelljen még akkor is valamilyen képet mutatni magamról.
Ebből már nagyon sok minden eltűnt a meditációnak köszönhetően. Az első lépés az volt, hogy egyáltalán észrevettem, hogy ilyen szokással élem az életemet. Aztán visszanéztem, hogy miből táplálkozik ez a szokás, és a módszer segítségével el tudtam hagyni ennek a működésnek a gyökerét.
Azóta azt vettem észre, hogy már bármikor örülök, ha gyerekek jönnek át a szomszédból, vagy átugrik a szomszédasszonyom egy kávéra, és az sem zavar, ha éppen hatalmas rendetlenség van nálunk, nem zavar, hogy mit gondolnak rólam. Csak azt szeretném, hogy mindenki érezze jól magát. Hogy hogyan, az mindegy. De azért azt is kifejezem, ha valamit nem akarok, ha valami fárasztó vagy túl sok nekem. Mert korábban a megfeleléshez az is hozzátartozott, hogy nem szóltam, ha valami bántott, sértett, nem tetszett.
Elkezdtem kényelmesen élni az életemet. Sokkal felszabadultabb vagyok, és így a körülöttem lévők is felszabadultak lehetnek, és kellemesen érezhetik magukat a társaságomban. Nincs megfelelés, nincs kényszer.
Hálás vagyok ezért a hatalmas változásért. Ez a módszer nélkül nem sikerülhetett volna.
