fbpx

 

Kérdések & Válaszok

 

Hogyan tudnék jobban koncentrálni?

forrás: -
Tovább

Hogyan élhetek a pillanatban?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet a mennybe menni?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet elérni a megvilágosodást?

forrás: -
Tovább

Hogyan találhatom meg az igazi önmagam?

forrás: -
Tovább

Hogyan tűnhetek fiatalabbnak a koromnál természetes módon?

forrás: -
Tovább

Hogyan legyek bölcs?

forrás: -
Tovább

Mi az igazi szeretet?

Egyéni elménk nagyon könnyen változik, mert tele van mindenféle gondolattal, saját rögzült elképzeléseinkkel és normáinkkal, a jó és rossz megkülönböztetésével, helyessel és helytelennel, összehasonlítással, gyűlölettel, haraggal, féltékenységgel.

Létezik igazi szeretet? Örülök, hogy megválaszolhatom ezt a szép kérdést. Válaszom olyan felismerés, amit meditációs gyakorlatomnak köszönhetek. Mielőtt az igazi szeretetről beszélnék, vizsgáljuk meg az „Igaz” szó jelentését. Az Igaz az Igazságra utal, ami egy soha nem változó, örök és élő létezés. Amikor az ember elméje igazzá válik, akkor tudunk valakit igazából szeretni.

A mi egyéni elménkben lehetetlen, hogy igaz szeretet legyen, mert az emberi elme mindig változik.

Például, amikor olyannal találkozunk, akit szeretünk, azt gondoljuk, „Szerencsés vagyok, hogy találkoztam vele.” de ha elménk változik, már úgy érezzük „Kár, hogy egyáltalán megismerkedtem vele.”
Egyéni elménk nagyon könnyen változik, mert tele van mindenféle gondolattal, saját rögzült elképzeléseinkkel és normáinkkal, a jó és rossz megkülönböztetésével, helyessel és helytelennel, összehasonlítással, gyűlölettel, haraggal, féltékenységgel.

Az igazi szeretet csak akkor létezhet, amikor valakinek az egyéni elméje nem létezik, amikor valaki eldobta az egyéni elméjét és így elméje a hatalmas univerzumi elmévé vált, ami igaz, és szeretete feltétel nélküli.


Régebben, mindig nagyon elfoglalt volt az elmém, a mások feletti állandó ítélkezéssel. Egyáltalán nem tudtam elfogadni őket olyannak, amilyenek, de a meditációnak köszönhetően elkezdtem látni ennek az igazi okát; hogy miért nincsen bennem elfogadás. És nem csak tisztán láthattam magam, hanem ki is tudtam vonni ezeket az elméket. Eldobtam az életem során kialakított gondolatmintáimat és alapelveimet.

Amennyit kivontam az egyéni elmémből,

  1. annyira kezdtem elfogadni az embereket, akik nem az én elvárásaimnak megfelelően éltek.
  2. annyira ismerhettem meg az eredeti elmémet, ami nyugodt, igazi elme. Igazi elménkkel kellene élnünk, de eltakarja azt az egyéni elménk. Ez az egyéni elme az-az egész életünk során felhalmozott elme.
  3. Felfedezve az igazi elmémet végre nyugodttá és boldoggá váltam.
  4. Ahelyett hogy panaszkodnék a körülöttem élőkre, vagy bírálnám őket, hálás lettem az embereknek.

Ezt mindenki elérheti, hiszen az igazi elménk bennünk létezik. Hogy ezzel, az igazi elménkkel éljünk, először el kell dobni a hamis, egyéni elménket, ami folyton változik. Már van mód rá, hogy igazságként éljünk, a megfelelő meditációs módszerrel, amit mindenki képes követni.

Csatoltam egy videót, ami segíthet Neked még jobban megérteni mi a különbség igaz szeretet, és a nem valódi szeretet között és hogy hogyan válhatunk képesség az igazi elfogadásra és az igaz szeretetre, amelyre mindenki vágyik.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Hogyan lehet nagylelkű az elmém?

forrás: -
Tovább

Mi az elme?

forrás: -
Tovább

Ki vagyok én?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet meggyőzni az embereket?

forrás: -
Tovább

Hogyan érhetem el, hogy kedveljenek?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet nevetéssel teli életet élni?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet hatékonyan kommunikálni az emberekkel?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet jól kijönni az emberekkel?

forrás: -
Tovább

Hogyan válhat jobbá az életem?

Mi az élet értelme? Először 12 éves koromban tettem fel magamnak ezt a kérdést. Egyszer, amikor hazaértem az iskolából és csak kedvtelenül bámultam kifelé az ablakon, hirtelen ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. „Mi az élet célja, ha egy napon véget ér?” S akkor azt éreztem, nincs is értelme az egésznek. „Mi van, ha végül csak mint egy buborék, én is eltűnök, akkor mi az értelme és célja ennek az egésznek, a sok tanulásnak és kemény munkának?” Miután ezzel a kérdéssel szembesültem, kiábrándultam az egész életből. Egykedvűségem egészen addig nem változott, míg meditálni nem kezdtem valamikor a húszas éveim közepén. Cél és lelkesedés nélkül élni az életemet egy mindennapi kínlódás volt. Tudod mi volt a legijesztőbb? A reggelek. Hogy fel kell keljek és a reménytelenség érzésével kell egy új nap elé néznem.  És mégis! Tá-dá! Itt vagyok. A meditációnak köszönhetően teljesen megváltozott a gondolkodásmódom. Értékelni kezdtem minden egyes napot, növekvő tisztelettel és csodálattal. Mondhatni teljesen újjászülettem, új ember lettem. Tényleg ez történt. Úgy éreztem, hogy valami varázslatos dolog történik velem. Hadd meséljek még erről a változásról.  Azért választottam ezt a meditációt, mert ezzel mindent el tudtam dobni, ami szükségtelen volt az elmémben. Akkoriban kétségbeesetten ki akartam üríteni az elmémet; eltüntetni a negatív életszemléletemet, az üresség érzését, kilátástalanságot, egykedvűséget, stb. Munka után egyenesen a meditációs központba  mentem minden nap és olyan szorgalmasan meditáltam ahogy csak tudtam. Ez volt az első dolog amit valaha is szenvedéllyel csináltam. Egy hónap után jelentős változásokat vettem észre magamon és ez volt a fordulópontja az életemnek. -Ahogyan megszabadultam a negatív látásmódomtól, mindenért hálás kezdtem lenni. Hálás annak, hogy emberek vannak körülöttem, akikkel beszélgethetek és hálás a világnak is, amiben élhetek. A legnagyobb csoda, hogy magának a létezésemnek is igazából hálás vagyok.
-Ahogyan megszabadultam a kiüresedettség érzésétől, a hozzáállásom teljesen megváltozott. “Meg tudom csinálni!”
-Ahogyan eltűnt a kilátástalanság, rájöttem, hogy az élet önmaga a remény.
-Ahogyan megszabadultam az egykedvűségtől, a világ tele lett izgalommal. Én, aki félt reggelente felébredni, olyan emberré vált, aki szeret felkelni. Teljesen megváltozott az életem. Tulajdonképpen a meditáció által új életet kaptam. Én, akinek nem volt semmi életkedve, elkezdtem élni. Szeretnéd jobbá tenni az életed? Ha igen akkor a megoldás az, hogy megszabadulsz azoktól a mentális tényezőktől, amelyek gátolják ezt a javulást.  Ezek a mentális tényezők mindenkinél mások. Tudod, hogy mik a tieid? Most rajtad a sor, hogy elérd életed fordulópontját. További segítség lehet az alábbi rövid videó. Szívből szorítok neked!

Mi az élet értelme? Először 12 éves koromban tettem fel magamnak ezt a kérdést. Egyszer, amikor hazaértem az iskolából és csak kedvtelenül bámultam kifelé az ablakon, hirtelen ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. „Mi az élet célja, ha egy napon véget ér?” S akkor azt éreztem, nincs is értelme az egésznek. „Mi van, ha végül csak mint egy buborék, én is eltűnök, akkor mi az értelme és célja ennek az egésznek, a sok tanulásnak és kemény munkának?”

Miután ezzel a kérdéssel szembesültem, kiábrándultam az egész életből. Egykedvűségem egészen addig nem változott, míg meditálni nem kezdtem valamikor a húszas éveim közepén. Cél és lelkesedés nélkül élni az életemet egy mindennapi kínlódás volt. Tudod mi volt a legijesztőbb? A reggelek. Hogy fel kell keljek és a reménytelenség érzésével kell egy új nap elé néznem. 

És mégis! Tá-dá! Itt vagyok. A meditációnak köszönhetően teljesen megváltozott a gondolkodásmódom. Értékelni kezdtem minden egyes napot, növekvő tisztelettel és csodálattal. Mondhatni teljesen újjászülettem, új ember lettem. Tényleg ez történt. Úgy éreztem, hogy valami varázslatos dolog történik velem. Hadd meséljek még erről a változásról. 

Azért választottam ezt a meditációt, mert ezzel mindent el tudtam dobni, ami szükségtelen volt az elmémben. Akkoriban kétségbeesetten ki akartam üríteni az elmémet; eltüntetni a negatív életszemléletemet, az üresség érzését, kilátástalanságot, egykedvűséget, stb. Munka után egyenesen a meditációs központba  mentem minden nap és olyan szorgalmasan meditáltam ahogy csak tudtam. Ez volt az első dolog amit valaha is szenvedéllyel csináltam. Egy hónap után jelentős változásokat vettem észre magamon és ez volt a fordulópontja az életemnek.

-Ahogyan megszabadultam a negatív látásmódomtól, mindenért hálás kezdtem lenni. Hálás annak, hogy emberek vannak körülöttem, akikkel beszélgethetek és hálás a világnak is, amiben élhetek. A legnagyobb csoda, hogy magának a létezésemnek is igazából hálás vagyok.
-Ahogyan megszabadultam a kiüresedettség érzésétől, a hozzáállásom teljesen megváltozott. “Meg tudom csinálni!”
-Ahogyan eltűnt a kilátástalanság, rájöttem, hogy az élet önmaga a remény.
-Ahogyan megszabadultam az egykedvűségtől, a világ tele lett izgalommal.

Én, aki félt reggelente felébredni, olyan emberré vált, aki szeret felkelni. Teljesen megváltozott az életem. Tulajdonképpen a meditáció által új életet kaptam. Én, akinek nem volt semmi életkedve, elkezdtem élni.

Szeretnéd jobbá tenni az életed? Ha igen akkor a megoldás az, hogy megszabadulsz azoktól a mentális tényezőktől, amelyek gátolják ezt a javulást.  Ezek a mentális tényezők mindenkinél mások. Tudod, hogy mik a tieid? Most rajtad a sor, hogy elérd életed fordulópontját. További segítség lehet az alábbi rövid videó. Szívből szorítok neked!

Hogyan lehetek hálás?

forrás: -
Tovább

Hogyan érhetem el a célomat?

forrás: -
Tovább

Mit tegyek, hogy jobban aludjak – mi a mély álom titka?

Mit tegyek, hogy jobban aludjak – mi a mély álom titka? Az alvászavar valóban sokakat érint. Először azon gondolkodj, mi az, amitől nem alszol jól. Általában a számtalan gondolat az egyik fő oka annak, hogy az emberek nem tudnak elaludni. Több tízezer gondolat van a fejben, amelynek többsége haszontalan. Leginkább olyasmin gondolkodunk, ami már megtörtént a múltban, vagy a jövőben talán meg fog történni. Néhány példa arra, hogy általában miken gondolkodunk:
– Aggódom, hogy mi fog történni velem. „Mi van, ha holnap ez és ez nem fog sikerülni valami miatt…”
– Bánom, amit a múltban tettem. „Ekkor és ekkor nem így kellett volna cselekednem.”
-Kapcsolatból származó aggodalmak. „Miért bántak így velem ekkor és ekkor?” És most jöjjön néhány tipp arra, hogyan aludjunk mégis jól. Először is tisztában kell lennünk azzal, honnan jönnek ezek a gondolatok, és hogyan kezeljük őket. Eddig nem tudtuk erre a választ; ezért szenvednek az emberek a megoldhatatlannak tűnő álmatlanságtól, stressztől és szorongástól. Szerencsére a meditáció által tudok már válasszal, vagy ha úgy tetszik, megvilágosodással szolgálni.   Honnan jönnek a gondolatok?
A válasz az, hogy a leélt életből, amit felhalmoztam. Mit kezdjek ezzel?
Az elmék kivonásával megszabadulhatok ezektől a gondolatoktól. Amikor a leélt életed elméit kivonod a megfelelő meditációs módszerrel, a következő eredmények jönnek:
-megszabadulhatsz a stressztől és a vég nélküli gondolatoktól, amelyek nyugtalanítanak
-jól tudsz aludni magadtól, mert nincsenek feltörő gondolatok a fejedben
-belső békére és valódi boldogságra találsz
-és így tovább… számtalan további kedvező hatás van még. Ez mindenkinél működik. Amint kigyomlálod az elme gyökerét, szabad leszel. Remélem, nyugodtan tudsz majd aludni, és rátalálsz a belső boldogságra. Köszönöm és hajrá!

Mit tegyek, hogy jobban aludjak – mi a mély álom titka?

Az alvászavar valóban sokakat érint. Először azon gondolkodj, mi az, amitől nem alszol jól. Általában a számtalan gondolat az egyik fő oka annak, hogy az emberek nem tudnak elaludni. Több tízezer gondolat van a fejben, amelynek többsége haszontalan. Leginkább olyasmin gondolkodunk, ami már megtörtént a múltban, vagy a jövőben talán meg fog történni.

Néhány példa arra, hogy általában miken gondolkodunk:
– Aggódom, hogy mi fog történni velem. „Mi van, ha holnap ez és ez nem fog sikerülni valami miatt…”
– Bánom, amit a múltban tettem. „Ekkor és ekkor nem így kellett volna cselekednem.”
-Kapcsolatból származó aggodalmak. „Miért bántak így velem ekkor és ekkor?”

És most jöjjön néhány tipp arra, hogyan aludjunk mégis jól. Először is tisztában kell lennünk azzal, honnan jönnek ezek a gondolatok, és hogyan kezeljük őket. Eddig nem tudtuk erre a választ; ezért szenvednek az emberek a megoldhatatlannak tűnő álmatlanságtól, stressztől és szorongástól.

Szerencsére a meditáció által tudok már válasszal, vagy ha úgy tetszik, megvilágosodással szolgálni.  

Honnan jönnek a gondolatok?
A válasz az, hogy a leélt életből, amit felhalmoztam.

Mit kezdjek ezzel?
Az elmék kivonásával megszabadulhatok ezektől a gondolatoktól.

Amikor a leélt életed elméit kivonod a megfelelő meditációs módszerrel, a következő eredmények jönnek:
-megszabadulhatsz a stressztől és a vég nélküli gondolatoktól, amelyek nyugtalanítanak
-jól tudsz aludni magadtól, mert nincsenek feltörő gondolatok a fejedben
-belső békére és valódi boldogságra találsz
-és így tovább… számtalan további kedvező hatás van még.

Ez mindenkinél működik. Amint kigyomlálod az elme gyökerét, szabad leszel. Remélem, nyugodtan tudsz majd aludni, és rátalálsz a belső boldogságra. Köszönöm és hajrá!

Hogyan erősíthetem az immunrendszerem?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehetek okos és bölcs?

forrás: -
Tovább

Mi a meditáció igazi értelme?

forrás: -
Tovább

Hogyan tudok hatékonyan kommunikálni az emberekkel?

forrás: -
Tovább

Hogyan irányíthatom és uralhatom érzelmeimet?

forrás: -
Tovább

Mi az élet célja?

forrás: -
Tovább

Mi az élet értelme?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehetek megnyerő?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet túljutni a bűntudaton és a megbánáson?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet megszabadulni a szorongástól?

A 2020-as év valóban nyugtalan volt és ez az instabil légkör 2021-ben is folytatódik. Ezt a váratlan helyzetet mindenki érzékelte a bolygón. Csak akkor kerülhette volna el valaki, ha elhagyja a Földet. Rengeteg szorongás és kérdés merül fel ebben a helyzetben. Miért történik ez? Meddig fog tartani? Hogyan éljünk a jövőben?  De honnan ered a szorongás érzése? A ‘nem tudásból’ származik.  Bár mi vagyunk azok az állatok, akik mindig a jövőre gondolnak, alig tudunk valamit a jövőről. Még az olyan állatok is, mint a hangyák és a madarak, képesek megjósolni a földrengéseket, a viharokat és a szökőárakat. Ezzel szemben az emberek tudatlanok. Nem tudunk semmit, amíg nem vagyunk víz alatt. Talán jobban aggódunk, mint az állatok, mert tudjuk, hogy ilyen sebezhető a létezésünk.  Az ismeretlen mindig szorongást és félelmet okoz. Abban a pillanatban, amikor azt gondoljuk, hogy ‘nem tudom’, aggódni kezdünk, mert nincs kontrollunk felette. Ha más szemszögből néznénk ezt a kérdést, és elengednénk a tudás iránti vágyunkat és az irányítás vágyát, csökkenne a szorongásunk.  Meditációval elengedhetjük ezeket az elméket. Akkor könnyű eldobni a szorongás elmét, ha látjuk a gyökerét. Ha a meditáció által alázatosabbá válunk, akkor nyugodtan haladhatunk az életben, akár csak az áramló víz teszi. Mindennek az elfogadásával nincs többé miért aggódni. Nagyon fontos. A jövőnk abból bontakozik ki, amik ma vagyunk. Ha most szorongunk, akkor aggódni fogunk a jövőben is, ezért most van itt az ideje, hogy dolgozzunk az elengedésen.  A szorongás gyökere a hiány elméje. Ez az elme folyamatosan azt látja, amije nincs. Ez egy olyan elme, amely nem tudja, hogyan lehet hálás azért, amije van. Az elménk éhsége nem csökken az anyagi javak mennyiségével, sőt gyakran fordítottan arányos. Abban a pillanatban, hogy hiányosságot érzünk, szorongani kezdünk, és valamivel kompenzálni akarjuk azt.  Pedig semmi sem pótolhatja, mert maga a hiány az elmében van. Testünktől eltérően az elménk elégedetlen marad, bármi is történjen. A szorongásból legegyszerűbben úgy lehet kijönni, hogy ebben a pillanatban hálásak vagyunk a jó dolgokért. Kérlek, figyelj. A „most ebben a pillanatban” nagyon lényeges. Amiért hálásnak lehet lenni, az nem egy pénznyeremény a jövőben, vagy egy jó film, amit láttam a múltban, hanem ami most létezik. Nem feltétlenül valami nagyszerűnek vagy különlegesnek kell lennie. Egyszerűen csak létezni is elég ahhoz, hogy hálás legyél. Hiszen az egy csoda. Az emberek mindig azt várják, hogy a boldogság valamilyen körülményből fakadjon, de a valódi boldogság és hála önmagadból fakad. Abban a pillanatban, amikor értékelni kezded a dolgokat, például a ropogós téli levegőt, a havat, ami egyik pillanatról a másikra esni kezd, egy beszélgetést a barátoddal, vagy csak itt lenni, akkor megszűnik a szorongásod. Remélem mindenki megtalálja ezt a békét és élhetünk együtt, hálásan, mindig a jelen pillanatban. Mindannyian kihívásokkal teli időket éltünk meg, megérdemeljük, hogy boldogok legyünk! 

A 2020-as év valóban nyugtalan volt és ez az instabil légkör 2021-ben is folytatódik. Ezt a váratlan helyzetet mindenki érzékelte a bolygón. Csak akkor kerülhette volna el valaki, ha elhagyja a Földet. Rengeteg szorongás és kérdés merül fel ebben a helyzetben. Miért történik ez? Meddig fog tartani? Hogyan éljünk a jövőben? 

De honnan ered a szorongás érzése?

  1. A ‘nem tudásból’ származik. 

Bár mi vagyunk azok az állatok, akik mindig a jövőre gondolnak, alig tudunk valamit a jövőről. Még az olyan állatok is, mint a hangyák és a madarak, képesek megjósolni a földrengéseket, a viharokat és a szökőárakat. Ezzel szemben az emberek tudatlanok. Nem tudunk semmit, amíg nem vagyunk víz alatt. Talán jobban aggódunk, mint az állatok, mert tudjuk, hogy ilyen sebezhető a létezésünk. 

Az ismeretlen mindig szorongást és félelmet okoz. Abban a pillanatban, amikor azt gondoljuk, hogy ‘nem tudom’, aggódni kezdünk, mert nincs kontrollunk felette. Ha más szemszögből néznénk ezt a kérdést, és elengednénk a tudás iránti vágyunkat és az irányítás vágyát, csökkenne a szorongásunk. 

Meditációval elengedhetjük ezeket az elméket. Akkor könnyű eldobni a szorongás elmét, ha látjuk a gyökerét. Ha a meditáció által alázatosabbá válunk, akkor nyugodtan haladhatunk az életben, akár csak az áramló víz teszi. Mindennek az elfogadásával nincs többé miért aggódni. Nagyon fontos. A jövőnk abból bontakozik ki, amik ma vagyunk. Ha most szorongunk, akkor aggódni fogunk a jövőben is, ezért most van itt az ideje, hogy dolgozzunk az elengedésen. 

  1. A szorongás gyökere a hiány elméje.

Ez az elme folyamatosan azt látja, amije nincs. Ez egy olyan elme, amely nem tudja, hogyan lehet hálás azért, amije van. Az elménk éhsége nem csökken az anyagi javak mennyiségével, sőt gyakran fordítottan arányos. Abban a pillanatban, hogy hiányosságot érzünk, szorongani kezdünk, és valamivel kompenzálni akarjuk azt. 

Pedig semmi sem pótolhatja, mert maga a hiány az elmében van. Testünktől eltérően az elménk elégedetlen marad, bármi is történjen. A szorongásból legegyszerűbben úgy lehet kijönni, hogy ebben a pillanatban hálásak vagyunk a jó dolgokért. Kérlek, figyelj. A „most ebben a pillanatban” nagyon lényeges. Amiért hálásnak lehet lenni, az nem egy pénznyeremény a jövőben, vagy egy jó film, amit láttam a múltban, hanem ami most létezik. Nem feltétlenül valami nagyszerűnek vagy különlegesnek kell lennie. Egyszerűen csak létezni is elég ahhoz, hogy hálás legyél. Hiszen az egy csoda. Az emberek mindig azt várják, hogy a boldogság valamilyen körülményből fakadjon, de a valódi boldogság és hála önmagadból fakad.

Abban a pillanatban, amikor értékelni kezded a dolgokat, például a ropogós téli levegőt, a havat, ami egyik pillanatról a másikra esni kezd, egy beszélgetést a barátoddal, vagy csak itt lenni, akkor megszűnik a szorongásod.

Remélem mindenki megtalálja ezt a békét és élhetünk együtt, hálásan, mindig a jelen pillanatban. Mindannyian kihívásokkal teli időket éltünk meg, megérdemeljük, hogy boldogok legyünk! 

Hogyan lehet megtörni a rossz szokásokat?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet megszüntetni a stresszt?

forrás: -
Tovább

Hogyan találhatom meg a belső békém?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet belső békém?

forrás: -
Tovább

Hogyan legyek pozitív?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet megszabadulni a rögeszmés gondolatoktól?

forrás: Szerző neve

Hogyan kell koncentrálni és jól összpontosítani?

forrás: -
Tovább

Hogyan tisztíthatom meg az elmémet?

forrás: -
Tovább

Hogyan lehet kontrollálni a haragot?

forrás: -
Tovább

Hogyan érhetem el a boldogságot?

Szerintem nagyon bölcs dolog, hogy keresed az igazi választ az életre. Hálás vagyok, hogy megoszthatom Veled a tapasztalatomat, ami segíthet Neked.

Én az a személy voltam, aki egész életében az igazi boldogságra vágyakozott. Mindig is rendíthetetlenül békés elmét szerettem volna. Mégsem sikerült nyugodt elmével élni a különböző körülmények, a múltból hozott aggodalmak és megbánások és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok miatt.

Pedig nagyon sok önsegítő könyvet olvastam és sok neves, inspiráló előadó tartotta előadáson vettem részt. De ezek a javaslatok és útmutatások nem tudtak lényegi változást előidézni bennem, mert saját szokásaim és rögzült gondolkodásmódom miatt nehéz volt egyáltalán követni. Így ment ez addig, míg nem megtaláltam ezt a meditációt. Végre valami, ami ténylegesen segített. A meditáció segített nekem, hogy megváltoztassam a viselkedésem és megváltoztassam az életem. 

A meditáció segített

1. visszanézni az egész életemet, és látni tudtam azt is, hogy miért nem voltam boldog. Lehetett látni mind azt a felhalmozott elmét, amik boldogtalanná tettek.
2. A meditációs módszerrel egyenként kivontam az elmémből mindazt, amit felhalmoztam az életem során.   (Ez nem jelenti azt, hogy elvesztettem a memóriámat, de az érzelmi kötődéseim eltűntek.)

Például, régebben tartottam az idősebb emberektől. Kényelmetlenül éreztem magam, amikor idősebbekkel voltam. Sehogy sem tudtam ezen felülkerekedni. De miután egyre mélyebben vissza tudtam nézni a leélt életemet a meditációs módszerrel, találtam egy élénk emléket nagyapámról, egészen kiskoromból. Egyszer volt egy helyzet, amikor egy pillanatban nagyot hibáztam, s ez okozhatott volna a testvéremnek egy nagyon komoly sérülést. Abban a pillanatban a nagyapám nagyon dühösen rám kiabált, majd nagyon megszidott. Ez olyan traumatikus volt számomra, hogy nem is emlékeztem erre, így nem is láthattam volna, ha nem kezdem el visszanézni azt, hogy mi van az elmémben. Mélyre el volt ásva.

Nem csak láttam, de el is dobtam ezt a traumát és az összes többi negatív élményemet az idősekkel kapcsolatban, amik később ebből az elméből következtek automatikusan. És meglepő módon, miután szorgalmasan kitisztítottam az elmém, minden önkéntelen félelmem elmúlt az idősek közelében. És nem csak ez, amennyire kivontam elméimnek a gyökereit, annyival változtam és lettem egyre boldogabb. Könnyebb lettem és bölcsebb. És végül, megvilágosodtam igazi énemről!


Összefoglalva, felismertem, hogy miért nem voltam boldog; felhalmoztam elmémben mind a negatív tapasztalatok negatív elméjét.

Az önreflexión és a kivonáson keresztül, a meditációs módszer segítségével megértettem, miért nem voltam boldog és megszabadulhattam magától az októl. Felszabadulhattam az elmémtől, és így most a nyugodt, igazi elme létezhet bennem.

Remélem, ti is ráleltek a boldogság elméjére. Csak ki kell vonni elméteket, ezért ez mindenkinél működik.

Csatoltam egy rövid videót, hogy többet megtudhassatok az igazi boldogságról. Köszönöm, hogy elolvastátok az írásomat. Sok sikert!

Miért önzők az emberek?

Az ember vajon természeténél fogva önzőnek született? Ezt a kérdést már bizonyára mindenki feltette, aki valaha is párkapcsolati problémákkal küzdött, esetleg az önzése miatt tett tönkre egy kapcsolatot. Az emberi önzés oka az én-központú elme, amely mindent csak a saját perspektívájából szemlél. Az ember ugyanis csak azt látja meg másokban, amit meg akar látni, és csak azt hiszi el róluk, amit el akar hinni. Az ember felettébb énközpontú, ami önzésnek tűnik.  Most egy pillanatra nézzünk fel az égre! A Föld forog a tengelye körül, a felhők úsznak az égen… Vajon az ember az egyetlen, aki a saját szemszögéből gondolkodik? Tegyük fel, hogy több tízezer ember meghal egy árvíz miatt. A természet szemszögéből ez csupán egy történés, az univerzum folyamatának része. Emberi nézőpontból azonban, az emberek azt mondják, az univerzum büntet minket, embereket, mert valami rosszat tettünk. Gondoljuk ezt át egy pillanatig! Nem tűnik úgy, hogy ez is csupán egy emberi nézőpont?  Az emberre jellemző, hogy általában csak a saját szempontjából gondolkodik. Egy kapcsolatban sem érthetjük meg a másik felet, ha csak a saját nézőpontunkból tekintünk a dolgokra. Az ember a saját szemszögéből nézve könnyen von le következtetéseket, hogy szerinte mi a jó, helyes, rossz vagy helytelen. Ha valamit helytelenítünk, azért csak a mi énközpontúságunkat okolhatjuk. Ugyanígy nem mondhatjuk mindenre, amit ismerünk, hogy mindenképpen helyes vagy jó. Számtalanszor előfordult, hogy a tudományos elméletekről végül kiderült, hogy nem is igazak. Egyetlen általunk jelenleg ismert vagy múltbéli dologról sem mondhatunk ítéletet, hiszen minden, amit látunk vagy gondolunk, csupán az énközpontú perspektívánkból ered.  „Agykutatók megállapították, hogy az emberi agy egyszerűen becsapja önmagát, mert olyan módon dolgozza fel az érzékelt dolgokat, hogy azok nem valóságosak. A megtörtént dolgokra senki sem emlékszik pontosan. Mindenki a maga egyedi módján adja vissza a történteket.”  (Sung Rim Moon, Conscious) Amint elfogadtam ennek tényét, a dolgok új megvilágításba kerültek. Alázatosabbá váltam, mert amint valaki megcáfolta a véleményemet, viták helyett egyszerűen csak feltettem  magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy ezt a dolgot helyesen gondolom? Ha így kommunikálunk másokkal, rengeteg konfliktust megspórolhatunk, hiszen a legtöbb vita abból az elgondolásból ered, hogy nekem van igazam, neked meg nincs!  Ehhez hasonlóan, ha valamit jó szándékkal teszünk másokért, az is lehet önző tett, hiszen a lényeg az, hogy azt is csupán a saját nézőpontunkból tesszük.  Ha önvizsgálatot tartasz és visszanézed a tetteid, rájössz, hogy mennyire énközpontúan érzékelted a dolgokat. Ettől azonban még ne veszítsd el az önmagadba vetett hited. Ha eldobjuk az énközpontú látásmódot, akkor a világot szélesebb szemszögből, helyes módon láthatjuk, mely által a saját, valódi énközpontunk is erősödik.   Én mindezt a meditáció során tanultam meg, hiszen csak ekkor döbbentem rá, mennyire énközpontú és önző voltam. Amint felismertem és megszabadultam az énközpontú elmémtől, a látásmódom fokozatosan kiszélesedett. Ahogy növekedett a tudatosságom, a makacsságom, önző látásmódom pedig egyre csökkent, úgy váltak egyre rugalmasabbá a kapcsolataim és a stressz is hihetetlen módon lecsökkent az életemben.  Most már azt gondolom, hogy minél jobban sikerül megszabadulnunk az énközpontú gondolkodástól, a világ annál békésebbé válik körülöttünk. Mindig is kedveltem a történelmet és az antropológiát. Az emberiség minden megnyilvánulása az énközpontúságból eredt. Az „énközpontú” ellentéte pedig a „világközpontú”.  Remélem, hogy egyszer eljön az a világkorszak, amikor az emberek egymásért fognak élni. Legyünk egymással őszintén kedvesek, önzés nélkül, hogy a világ mihamarabb jobbá, élhetőbbé válhasson!

Az ember vajon természeténél fogva önzőnek született? Ezt a kérdést már bizonyára mindenki feltette, aki valaha is párkapcsolati problémákkal küzdött, esetleg az önzése miatt tett tönkre egy kapcsolatot. Az emberi önzés oka az én-központú elme, amely mindent csak a saját perspektívájából szemlél. Az ember ugyanis csak azt látja meg másokban, amit meg akar látni, és csak azt hiszi el róluk, amit el akar hinni. Az ember felettébb énközpontú, ami önzésnek tűnik. 

Most egy pillanatra nézzünk fel az égre! A Föld forog a tengelye körül, a felhők úsznak az égen… Vajon az ember az egyetlen, aki a saját szemszögéből gondolkodik? Tegyük fel, hogy több tízezer ember meghal egy árvíz miatt. A természet szemszögéből ez csupán egy történés, az univerzum folyamatának része. Emberi nézőpontból azonban, az emberek azt mondják, az univerzum büntet minket, embereket, mert valami rosszat tettünk. Gondoljuk ezt át egy pillanatig! Nem tűnik úgy, hogy ez is csupán egy emberi nézőpont? 

Az emberre jellemző, hogy általában csak a saját szempontjából gondolkodik. Egy kapcsolatban sem érthetjük meg a másik felet, ha csak a saját nézőpontunkból tekintünk a dolgokra. Az ember a saját szemszögéből nézve könnyen von le következtetéseket, hogy szerinte mi a jó, helyes, rossz vagy helytelen. Ha valamit helytelenítünk, azért csak a mi énközpontúságunkat okolhatjuk. Ugyanígy nem mondhatjuk mindenre, amit ismerünk, hogy mindenképpen helyes vagy jó. Számtalanszor előfordult, hogy a tudományos elméletekről végül kiderült, hogy nem is igazak. Egyetlen általunk jelenleg ismert vagy múltbéli dologról sem mondhatunk ítéletet, hiszen minden, amit látunk vagy gondolunk, csupán az énközpontú perspektívánkból ered. 

„Agykutatók megállapították, hogy az emberi agy egyszerűen becsapja önmagát, mert olyan módon dolgozza fel az érzékelt dolgokat, hogy azok nem valóságosak. A megtörtént dolgokra senki sem emlékszik pontosan. Mindenki a maga egyedi módján adja vissza a történteket.”  (Sung Rim Moon, Conscious)

Amint elfogadtam ennek tényét, a dolgok új megvilágításba kerültek. Alázatosabbá váltam, mert amint valaki megcáfolta a véleményemet, viták helyett egyszerűen csak feltettem  magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy ezt a dolgot helyesen gondolom?

Ha így kommunikálunk másokkal, rengeteg konfliktust megspórolhatunk, hiszen a legtöbb vita abból az elgondolásból ered, hogy nekem van igazam, neked meg nincs!  Ehhez hasonlóan, ha valamit jó szándékkal teszünk másokért, az is lehet önző tett, hiszen a lényeg az, hogy azt is csupán a saját nézőpontunkból tesszük. 

Ha önvizsgálatot tartasz és visszanézed a tetteid, rájössz, hogy mennyire énközpontúan érzékelted a dolgokat. Ettől azonban még ne veszítsd el az önmagadba vetett hited. Ha eldobjuk az énközpontú látásmódot, akkor a világot szélesebb szemszögből, helyes módon láthatjuk, mely által a saját, valódi énközpontunk is erősödik.  

Én mindezt a meditáció során tanultam meg, hiszen csak ekkor döbbentem rá, mennyire énközpontú és önző voltam. Amint felismertem és megszabadultam az énközpontú elmémtől, a látásmódom fokozatosan kiszélesedett. Ahogy növekedett a tudatosságom, a makacsságom, önző látásmódom pedig egyre csökkent, úgy váltak egyre rugalmasabbá a kapcsolataim és a stressz is hihetetlen módon lecsökkent az életemben. 

Most már azt gondolom, hogy minél jobban sikerül megszabadulnunk az énközpontú gondolkodástól, a világ annál békésebbé válik körülöttünk. Mindig is kedveltem a történelmet és az antropológiát. Az emberiség minden megnyilvánulása az énközpontúságból eredt. Az „énközpontú” ellentéte pedig a „világközpontú”.  Remélem, hogy egyszer eljön az a világkorszak, amikor az emberek egymásért fognak élni. Legyünk egymással őszintén kedvesek, önzés nélkül, hogy a világ mihamarabb jobbá, élhetőbbé válhasson!

Hogyan lehet megszabadulni a szociális szorongástól?

Én nagyon sokat szenvedtem a szociális szorongástól, és annyira igyekeztem egész életemben küzdeni ellene, túlzottan is, már utólag látom. Először is azt szeretném mondani, hogy mindenfélét tanulmányozni a szociális szorongásról, és az ez elleni küzdelem készségeit fejleszteni folyamatosan, nem a megfelelő út. Van sokkal jobb megoldás, méghozzá az, hogy teljesen eltűnteted azt az elmédből, hogy soha többé ne kelljen küzdeni ellene. Lehetetlennek tűnik? Így gondoltam én is. Meg szeretném osztani a tapasztalataimat, abban a reményben, hogy másoknak is lehetősége legyen erre úgy, mint nekem. Sokáig küzdöttem a szociális szorongással. Amikor gyerek voltam, izzadt a kezem, és néhány mély lélegzetet kellett vennem, mielőtt felhívtam volna egy pizzériát.  Felemeltem a telefont, tárcsáztam a számot, és miközben vártam, rengeteg gondolat jár a fejemben. ‘Egy nagy pepperónis, egy közepes hawaii… Várj, fordítva volt? A fenébe! És mi van az italokkal? Rendben, Sprite. De várj, milyen méretűt? Elfelejtettem megkérdezni anyukámat! ’ Mire a srác felvette már bepánikoltam és lecsaptam a telefont, nem voltam képes szembenézni az idegennel, amíg nem álltam készen minden információval a beszélgetéshez. Mindig is igyekeztem elrejteni ezt a szorongást mások előtt, de éreztem, hogy látszik arcomon a kín. Ugyan nem voltam magányos, volt néhány barátom, mégis minden társadalmi helyzet öröm helyett hatalmas stresszt jelentett számomra. Utáltam, hogy nem vagyok olyan, mint mindenki más, és az önértékelésem nagyon alacsony volt. Elhatároztam, hogy „megoldom” ezt, és önsegítő könyveket, internetes cikkeket olvastam. De minél jobban igyekeztem, annál frusztráltabb lettem magamban, mert egyikük sem működött, és hibáztattam magam ezért. Álltam a fürdőszoba tükör előtt, és mosolygásomat gyakoroltam és dicséretet mondtam magamnak azon erőfeszítésekért, amelyeket aznap tettem azért, hogy szociálisabb legyek. És arra kényszerítettem magam, hogy úgy viselkedjek, mintha szuper társasági ember lennék, de ez csak még több szorongást és kínosságot eredményezett. Nagyon frusztráló volt, hogy nem tudom megoldani ezt a problémámat, minden erőfeszítésem ellenére sem. Kezdtem azt gondolni, talán őrült vagyok. A terápia nem merült fel, mert nem volt elterjedt ott, ahonnan származom, és nagyon drága is volt. A meditáció viszont igen, mert a szüleim foglalkoztak vele, de nekem kicsit olyan humbugnak tűnt. És persze nem akartam olyan megoldást, amit a szüleim javasolnak nekem, tudod… El kellett telnie még pár évnek, amikor is elértem a szorongásaim mélypontjára, hogy kipróbáljam a meditációt. A meditáció segítségével nyugodtan reflektálhattam magamra és ténylegesen szembenézhettem a nehézségemmel, ahelyett hogy foggal-körömmel küzdjek ellene. Rájöttem, hogy folyamatosan tagadtam, és megpróbáltam eltaszítani anélkül, hogy tudtam volna, mi is ez és honnan jött. Ez ugyanolyan, mint bevenni egy gyógyszert a tünetek elmulasztására, anélkül hogy tudnám, mi okozza őket. A meditációval fel tudtam ismerni, hogy a szociális szorongásom gyökere a krónikusan alacsony önbecsülésem volt és a kétségbeesett elismerés vágy, ami a leélt életemből származik. Mikor visszatekintettem az életemre a meditációk alatt, megláttam, hogy mindig is úgy éreztem, hogy a nem fogadnak el a szüleim olyannak amilyen vagyok és ezért azt hittem, valami baj van velem. Innen az alacsony önbecsülés és emiatt később minden más.   A meditáció során arra tanítottak, hogy az élet, amelyet eddig éltem,  eltárolódott az elmémben, amelyeket ’képeknek’ neveztek, és minden ezekből a képekből jön, és hogy akkor szabadulok meg tőle, ha eldobom őket. Nem hittem el, hogy ez ilyen egyszerű lehet. Úgy hittem, a szociális szorongásom valamiféle őrült vadállat bennem, amivel folytatnom kell a harcot, vagy megszelídítenem valahogyan. Soha nem tudtam, hogy teljesen meg lehet szabadulni tőle! Meditáltam, kivontam az összes képet a leélt életemből és éreztem a fokozatos, de maradandó változásokat az életemben. Az-az őrült lény bennem egyre kisebb és kisebb lett, egészen addig, míg szinte teljesen észrevehetetlen lett, és aztán már nem is érdekelt többé. Eltűnt. Most meditációs segítőként dolgozom, így teljesen idegen emberekkel találkozom és lépek kapcsolatba nap, mint nap, és beszélek előttük. És most, őszintén állíthatom, hogy nagyon izgatottan és kiegyensúlyozottan találkozom velük. Azoknak, akik most szociális szorongásban szenvednek, azt szeretném mondani, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, relax, és először lépjenek hátra egy lépést megfigyelni magukat. Ahelyett, hogy megszállottan próbálnánk helyrehozni ezt, figyeljük meg, honnan ered és mi is ez. A meditáció nagyon hatékony eszköz, amely segít ebben, és tényleg javaslom, hogy próbáld ki. Csatoltam egy videót azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a meditációról.

Én nagyon sokat szenvedtem a szociális szorongástól, és annyira igyekeztem egész életemben küzdeni ellene, túlzottan is, már utólag látom. Először is azt szeretném mondani, hogy mindenfélét tanulmányozni a szociális szorongásról, és az ez elleni küzdelem készségeit fejleszteni folyamatosan, nem a megfelelő út. Van sokkal jobb megoldás, méghozzá az, hogy teljesen eltűnteted azt az elmédből, hogy soha többé ne kelljen küzdeni ellene.

Lehetetlennek tűnik? Így gondoltam én is. Meg szeretném osztani a tapasztalataimat, abban a reményben, hogy másoknak is lehetősége legyen erre úgy, mint nekem.

Sokáig küzdöttem a szociális szorongással. Amikor gyerek voltam, izzadt a kezem, és néhány mély lélegzetet kellett vennem, mielőtt felhívtam volna egy pizzériát.  Felemeltem a telefont, tárcsáztam a számot, és miközben vártam, rengeteg gondolat jár a fejemben. ‘Egy nagy pepperónis, egy közepes hawaii… Várj, fordítva volt? A fenébe! És mi van az italokkal? Rendben, Sprite. De várj, milyen méretűt? Elfelejtettem megkérdezni anyukámat! ’ Mire a srác felvette már bepánikoltam és lecsaptam a telefont, nem voltam képes szembenézni az idegennel, amíg nem álltam készen minden információval a beszélgetéshez.

Mindig is igyekeztem elrejteni ezt a szorongást mások előtt, de éreztem, hogy látszik arcomon a kín. Ugyan nem voltam magányos, volt néhány barátom, mégis minden társadalmi helyzet öröm helyett hatalmas stresszt jelentett számomra. Utáltam, hogy nem vagyok olyan, mint mindenki más, és az önértékelésem nagyon alacsony volt. Elhatároztam, hogy „megoldom” ezt, és önsegítő könyveket, internetes cikkeket olvastam. De minél jobban igyekeztem, annál frusztráltabb lettem magamban, mert egyikük sem működött, és hibáztattam magam ezért.

Álltam a fürdőszoba tükör előtt, és mosolygásomat gyakoroltam és dicséretet mondtam magamnak azon erőfeszítésekért, amelyeket aznap tettem azért, hogy szociálisabb legyek. És arra kényszerítettem magam, hogy úgy viselkedjek, mintha szuper társasági ember lennék, de ez csak még több szorongást és kínosságot eredményezett.

Nagyon frusztráló volt, hogy nem tudom megoldani ezt a problémámat, minden erőfeszítésem ellenére sem. Kezdtem azt gondolni, talán őrült vagyok. A terápia nem merült fel, mert nem volt elterjedt ott, ahonnan származom, és nagyon drága is volt.

A meditáció viszont igen, mert a szüleim foglalkoztak vele, de nekem kicsit olyan humbugnak tűnt. És persze nem akartam olyan megoldást, amit a szüleim javasolnak nekem, tudod… El kellett telnie még pár évnek, amikor is elértem a szorongásaim mélypontjára, hogy kipróbáljam a meditációt.

A meditáció segítségével nyugodtan reflektálhattam magamra és ténylegesen szembenézhettem a nehézségemmel, ahelyett hogy foggal-körömmel küzdjek ellene. Rájöttem, hogy folyamatosan tagadtam, és megpróbáltam eltaszítani anélkül, hogy tudtam volna, mi is ez és honnan jött. Ez ugyanolyan, mint bevenni egy gyógyszert a tünetek elmulasztására, anélkül hogy tudnám, mi okozza őket.

A meditációval fel tudtam ismerni, hogy a szociális szorongásom gyökere a krónikusan alacsony önbecsülésem volt és a kétségbeesett elismerés vágy, ami a leélt életemből származik. Mikor visszatekintettem az életemre a meditációk alatt, megláttam, hogy mindig is úgy éreztem, hogy a nem fogadnak el a szüleim olyannak amilyen vagyok és ezért azt hittem, valami baj van velem. Innen az alacsony önbecsülés és emiatt később minden más.  

A meditáció során arra tanítottak, hogy az élet, amelyet eddig éltem,  eltárolódott az elmémben, amelyeket ’képeknek’ neveztek, és minden ezekből a képekből jön, és hogy akkor szabadulok meg tőle, ha eldobom őket. Nem hittem el, hogy ez ilyen egyszerű lehet. Úgy hittem, a szociális szorongásom valamiféle őrült vadállat bennem, amivel folytatnom kell a harcot, vagy megszelídítenem valahogyan. Soha nem tudtam, hogy teljesen meg lehet szabadulni tőle!

Meditáltam, kivontam az összes képet a leélt életemből és éreztem a fokozatos, de maradandó változásokat az életemben. Az-az őrült lény bennem egyre kisebb és kisebb lett, egészen addig, míg szinte teljesen észrevehetetlen lett, és aztán már nem is érdekelt többé. Eltűnt.

Most meditációs segítőként dolgozom, így teljesen idegen emberekkel találkozom és lépek kapcsolatba nap, mint nap, és beszélek előttük. És most, őszintén állíthatom, hogy nagyon izgatottan és kiegyensúlyozottan találkozom velük.

Azoknak, akik most szociális szorongásban szenvednek, azt szeretném mondani, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, relax, és először lépjenek hátra egy lépést megfigyelni magukat. Ahelyett, hogy megszállottan próbálnánk helyrehozni ezt, figyeljük meg, honnan ered és mi is ez. A meditáció nagyon hatékony eszköz, amely segít ebben, és tényleg javaslom, hogy próbáld ki. Csatoltam egy videót azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a meditációról.

Hogyan lehet véget vetni a magányosságnak?

A magányosságnak sokféle formája van. Az ember magányosnak érezheti magát, ha egyedül van, vagy elhanyagoltnak érzi magát, de ott van az a magány is, amelyet ő maga csinál. -Azért érez magányosságot valaki, mert az énje létezik. Ha ő – az énje – nem létezik, nem érzi magát magányosnak.
-Az egyén énje hozza létre a magányosságot; tehát ez azt jelenti, hogy a magány nem olyan dolog, ami eredetileg is létező.
-Könnyen bele lehet merülni a magányosság vagy elhagyatottság érzésébe. Így élnek az emberek. Fontos, hogy ne gyártsuk továbbra is ezt a nem létező magány elmét.
-Legjobb módja a magány megszüntetésének a meditáció. A meditáció a hamis én eldobásáról szól. Ha a hamis én nem létezik többé, nincsen több magányosság. Kérlek, nézd meg ezt a rövid kis videót, ha többet szeretnél erről megtudni. Nagyon köszönöm!

A magányosságnak sokféle formája van. Az ember magányosnak érezheti magát, ha egyedül van, vagy elhanyagoltnak érzi magát, de ott van az a magány is, amelyet ő maga csinál.

-Azért érez magányosságot valaki, mert az énje létezik. Ha ő – az énje – nem létezik, nem érzi magát magányosnak.
-Az egyén énje hozza létre a magányosságot; tehát ez azt jelenti, hogy a magány nem olyan dolog, ami eredetileg is létező.
-Könnyen bele lehet merülni a magányosság vagy elhagyatottság érzésébe. Így élnek az emberek. Fontos, hogy ne gyártsuk továbbra is ezt a nem létező magány elmét.
-Legjobb módja a magány megszüntetésének a meditáció. A meditáció a hamis én eldobásáról szól. Ha a hamis én nem létezik többé, nincsen több magányosság.

Kérlek, nézd meg ezt a rövid kis videót, ha többet szeretnél erről megtudni. Nagyon köszönöm!

Hogyan szabadulhatok meg a túlgondolástól?

Együnk, amikor itt az evés ideje, és menjünk aludni, amikor eljön az alvás ideje. Menjünk együtt a természet áramlatával. Hogy hangzik? Elég könnyűnek tűnik, nem igaz?  De azok számára, akik túlgondolják a dolgokat, nem olyan könnyű. Amikor esznek, elkezdenek a tápanyagokról, árakról és kalóriákról gondolkodni, ezért elég nehézkessé válik eldönteni, mit egyenek, mivel túl sok szempontot kell figyelembe venniük. Mi a helyzet az alvással. Mivel nem tudják abbahagyni a gondolkodást, nem is alszanak könnyen. Nem csak az evésről és az alvásról van szó, hanem az élet minden területéről. Úgy kéne tudnunk túlgondolás nélkül végezni a dolgainkat, mint ahogyan a víz folyik, vagy a szél fúj. A fényes nappal sötétbe fordul az idő haladtával, de ez nem jelenti a fény végzetét. A falevelek idővel földre hullnak és elszáradnak, ahogy az évszak őszről télre vált, de ezt nem tartjuk szomorúnak. Ilyen a természet áramlata és az élet körforgása.  Mivel a világ élő, folyamatosan mozgásban van a természet áramlata szerint. Minden folyamatosan átalakul az idő haladtával. És mindezt az eredeti alap irányítja, ami nem anyagi. Az eredeti alap szemszögéből nincs jó vagy rossz, ezért nekünk sem kell megkülönböztetnünk a jót vagy rosszat. Mióta csak megszülettünk, koncepciókkal tömjük tele az agyunkat tudatosan és tudattalanul is. Ezért veszítettük el az eredeti természetünket. Elkezdtük megkülönböztetni a jót és a rosszat. Végül az eredeti természetünket elfedték az emberi koncepciók, és így nem élünk egyszerű életet.  Például amikor költöznénk, az elme azt mondja: „még nincs itt az ideje”. Amikor ideje van dolgozni, az elme azt mondja: „most nem akarok dolgozni”. Amikor helyes döntést kell hoznunk, hajlamosak vagyunk azon vívódni, hogy mi a helyes döntés.
️ A legjobb megoldás az, hogy megszabadulsz az összes koncepciótól, és rátalálsz az igazi természetedre. Lehetsz visszahúzódó vagy társasági, barátságos vagy sem, vezető egyéniség vagy nem az, amikor rátalálsz eredeti természetedre, a legjobb formádban leszel. Bármit csinálsz, az eredményes lesz. Az életed könnyű lesz és sikeres. A meditáció után már nem aggaszt az sem, ha valami nem a terveid szerint alakul. Szeretni fogod magad, mert feladtad az ideális énedről alkotott koncepciód, ami nem valóság. Így tudod megtalálni a számodra legszebbet. Szabadulj meg a koncepcióktól, és találd meg igazi természeted, hogy ideális életed legyen.  Hadd osszak meg egy ide vonatkozó idézetet:
„Az emberek próbálják megjavítani és megváltoztatni az egyetemes rendet, de minden alkalommal, amikor ezt teszik, csapásokkal és szenvedéssel szembesülnek.” Woo Myung Megtekinthető minderről egy videó lentebb. Köszönöm!  

Együnk, amikor itt az evés ideje, és menjünk aludni, amikor eljön az alvás ideje. Menjünk együtt a természet áramlatával. Hogy hangzik? Elég könnyűnek tűnik, nem igaz? 

De azok számára, akik túlgondolják a dolgokat, nem olyan könnyű. Amikor esznek, elkezdenek a tápanyagokról, árakról és kalóriákról gondolkodni, ezért elég nehézkessé válik eldönteni, mit egyenek, mivel túl sok szempontot kell figyelembe venniük. Mi a helyzet az alvással. Mivel nem tudják abbahagyni a gondolkodást, nem is alszanak könnyen. Nem csak az evésről és az alvásról van szó, hanem az élet minden területéről. Úgy kéne tudnunk túlgondolás nélkül végezni a dolgainkat, mint ahogyan a víz folyik, vagy a szél fúj.

A fényes nappal sötétbe fordul az idő haladtával, de ez nem jelenti a fény végzetét. A falevelek idővel földre hullnak és elszáradnak, ahogy az évszak őszről télre vált, de ezt nem tartjuk szomorúnak. Ilyen a természet áramlata és az élet körforgása. 

Mivel a világ élő, folyamatosan mozgásban van a természet áramlata szerint. Minden folyamatosan átalakul az idő haladtával. És mindezt az eredeti alap irányítja, ami nem anyagi. Az eredeti alap szemszögéből nincs jó vagy rossz, ezért nekünk sem kell megkülönböztetnünk a jót vagy rosszat.

Mióta csak megszülettünk, koncepciókkal tömjük tele az agyunkat tudatosan és tudattalanul is. Ezért veszítettük el az eredeti természetünket. Elkezdtük megkülönböztetni a jót és a rosszat. Végül az eredeti természetünket elfedték az emberi koncepciók, és így nem élünk egyszerű életet. 

Például amikor költöznénk, az elme azt mondja: „még nincs itt az ideje”. Amikor ideje van dolgozni, az elme azt mondja: „most nem akarok dolgozni”. Amikor helyes döntést kell hoznunk, hajlamosak vagyunk azon vívódni, hogy mi a helyes döntés.


A legjobb megoldás az, hogy megszabadulsz az összes koncepciótól, és rátalálsz az igazi természetedre. Lehetsz visszahúzódó vagy társasági, barátságos vagy sem, vezető egyéniség vagy nem az, amikor rátalálsz eredeti természetedre, a legjobb formádban leszel. Bármit csinálsz, az eredményes lesz. Az életed könnyű lesz és sikeres.

A meditáció után már nem aggaszt az sem, ha valami nem a terveid szerint alakul. Szeretni fogod magad, mert feladtad az ideális énedről alkotott koncepciód, ami nem valóság. Így tudod megtalálni a számodra legszebbet.

Szabadulj meg a koncepcióktól, és találd meg igazi természeted, hogy ideális életed legyen. 

Hadd osszak meg egy ide vonatkozó idézetet:
„Az emberek próbálják megjavítani és megváltoztatni az egyetemes rendet, de minden alkalommal, amikor ezt teszik, csapásokkal és szenvedéssel szembesülnek.” Woo Myung

Megtekinthető minderről egy videó lentebb. Köszönöm!