Szociális szorongás probléma
Én nagyon sokat szenvedtem a szociális szorongástól, és annyira igyekeztem egész életemben küzdeni ellene, túlzottan is, már utólag látom. Először is azt szeretném mondani, hogy mindenfélét tanulmányozni a szociális szorongásról, és az ez elleni küzdelem készségeit fejleszteni folyamatosan, nem a megfelelő út. Van sokkal jobb megoldás, méghozzá az, hogy teljesen eltünteted azt az elmédből, hogy soha többé ne kelljen küzdeni ellene.
Lehetetlennek tűnik? Így gondoltam én is. Meg szeretném osztani a tapasztalataimat, abban a reményben, hogy másoknak is lehetősége legyen erre úgy, mint nekem.
Tapasztalataim
Sokáig küzdöttem a szociális szorongással. Amikor gyerek voltam izzadt a kezem, és néhány mély lélegzetet kellett vennem mielőtt felhívtam volna egy pizzériát. Felemeltem a telefont, tárcsáztam a számot, és miközben vártam, rengeteg gondolat járt a fejemben. ‘Egy nagy pepperónis, egy közepes hawaii… Várj, fordítva volt? A fenébe! És mi van az italokkal? Rendben, Sprite. De várj, milyen méretűt? Elfelejtettem megkérdezni anyukámat! ?
Mire a srác felvette már bepánikoltam és lecsaptam a telefont, nem voltam képes szembenézni az idegennel, amíg nem álltam készen minden információval a beszélgetéshez.
Mindig is igyekeztem elrejteni ezt a szorongást mások előtt, de éreztem, hogy látszik arcomon a kín. Ugyan nem voltam magányos, volt néhány barátom, mégis minden társadalmi helyzet öröm helyett hatalmas stresszt jelentett számomra. Utáltam, hogy nem vagyok olyan, mint mindenki más, és az önértékelésem nagyon alacsony volt. Elhatároztam, hogy ?megoldom? ezt, és önsegítő könyveket, internetes cikkeket olvastam. De minél jobban igyekeztem, annál frusztráltabb lettem magamban, mert egyikük sem működött, és hibáztattam magam ezért.
Álltam a fürdőszoba tükör előtt, és mosolyogásomat gyakoroltam és dicséretet mondtam magamnak azon erőfeszítésekért, amelyeket aznap tettem azért, hogy szociálisabb legyek.
És arra kényszerítettem magam, hogy úgy viselkedjek, mintha szuper társasági ember lennék, de ez csak még több szociális szorongás és kínosságot eredményezett.
Nagyon frusztráló volt, hogy nem tudom megoldani ezt a problémámat, minden erőfeszítésem ellenére sem. Kezdtem azt gondolni, talán őrült vagyok. A terápia nem merült fel, mert nem volt elterjedt ott, ahonnan származom, és nagyon drága is volt.
A szociális szorongás valódi gyökerének felfedezése
Felmerült bennem, hogy talán a meditáció segítene nekem, mert a szüleim foglalkoztak vele, de nekem nagyon misztikusnak és hatástalannak tűnt. És persze nem akartam olyan megoldást, amit a szüleim javasolnak nekem, tudod? El kellett telnie még pár évnek, amikor is elértem a szorongásaim mélypontjára, hogy kipróbáljam a meditációt.
A meditáció segítségével nyugodtan reflektálhattam magamra és ténylegesen szembenézhettem a nehézségemmel, ahelyett hogy foggal-körömmel küzdjek ellene. Rájöttem, hogy folyamatosan tagadtam, és megpróbáltam eltaszítani anélkül, hogy tudtam volna, mi is ez és honnan jött. Ez ugyanolyan, mint bevenni egy gyógyszert a tünetek elmulasztására, anélkül hogy tudnám, mi okozza őket.
A meditációval fel tudtam ismerni, hogy a szociális szorongásom gyökere a krónikusan alacsony önbecsülésem volt és a kétségbeesett elismerési vágy, ami a leélt életemből származik. Mikor visszatekintettem az életemre a meditációk alatt, láttam, hogy mindig is azt éreztem, hogy a szüleim nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok és ezért azt hittem, valami baj van velem, innen az alacsony önbecsülés és minden más.
A meditáció során arra tanítottak, hogy az élet, amelyet eddig éltem, eltárolódott az elmémben, amelyeket ?képeknek? neveztek, és minden ezekből a képekből jön, és hogy akkor szabadulok meg tőle, ha eldobom őket. Nem hittem el, hogy ez ilyen egyszerű lehet. Úgy hittem, a szociális szorongásom valamiféle őrült vadállat bennem, amivel folytatnom kell a harcot, vagy megszelídítenem valahogyan. Soha nem tudtam, hogy teljesen meg lehet szabadulni tőle!
Meditáltam, kivontam az összes képet a leélt életemből és éreztem a fokozatos, de maradandó változásokat az életemben. Az az őrült lény bennem egyre kisebb és kisebb lett, egészen addig, míg szinte teljesen észrevehetetlen lett, és aztán már nem is érdekelt többé. Eltűnt.
Most meditációs segítőként dolgozom, így teljesen idegen emberekkel találkozom és lépek kapcsolatba nap, mint nap, és beszélek előttük. És most, őszintén állíthatom, hogy nagyon izgatottan és kiegyensúlyozottan találkozom velük.
Útravaló
Azoknak, akik most szociális szorongásban szenvednek, azt szeretném mondani, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, relax, és először lépjenek hátra egy lépést megfigyelni magukat. Ahelyett, hogy megszállottan próbálnánk helyrehozni ezt, figyeljük meg, honnan ered és mi is ez. A meditáció nagyon hatékony eszköz, amely segít ebben, és tényleg javaslom, hogy próbáld ki.
Csatoltam egy videót azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a meditációról.
Jelentkezz egyéni vezetett próbameditációra itt.
